Az első nap

Tegnap éjjel megérkeztem. a repétren volt egy kis kavar a becsekkolásnál, de végül olyan rapid tempóban szálltunk a gépre, hogy semmi egyébre nem maradt időm. Utána RER-rel be a Gare d'austerlitzre párizsban, ahol megcsapott a város szele, és gondolkodom azon, mikor menjek fel. De az itteni kevés szabadnap miatt, úgy gondolom, hogy majd csak az ősszel. Fél 12-re értem Toursba, Marci várt az állomáson, és lehozott a faluba. Egy kis mesefalu az egész, gyönyörű, de nem igazán lakott, mindenhol hotelek és éttermek vannak. De élvezem a csendet, hogy nem igazán van semmi a kastélyon kívül. Ritával és egy kis 18 éves lánnyal vagyok egy szobában, de kifejezetten nehezemre esik velük a kommunikáció. Vágyom az egyedüllétre. A saját gondolataimra. Holnap megpróbálom délután lebizniszelni a kastélyban az ingyen beugrót, remélem sikerül, ma azt mondták, vigyünk valami bizonyítékot, hogy itt dolgozunk. Elővettem az olaszkönyvet is, majd belekezdek valamikor, pont 3 hónaposra van tervezve.
A szálloda olyan, mint ahol 30 éve megállt az idő, igazi francia bisztróhangulat, kicsit poros, kicsit állott, de nekem bejön! A szobánk is tök lepukkant, de mégis van valami bája. A szerződésemet ma aláírtam, holnaptól október 2-ig szól, de ha kell még nekik ember, akkor meghosszabbítják. Jó lenne.
Ma voltam Toursban, elvertem egy rakás pénzt :( Vettem kajákat, mert itt ugye nincs semmi se meg pár pólót, mert az összes nyárit otthon felejtettem a nagy kipakolásban, én okos.
A katedrálisban elkapott egy idős önkéntes hölgy, aki ingyen végigvezetett a templomon, és elmagyarázott egy csomó érdekes dolgot. Hazafele a vonaton pedig kitaláltam, hogy haza szeretnék menni. Nem most, még nincs itt az ideje. De a legjobb az lenne, ha itt október vége fele végeznék, utaznék egy hónapot kábé, utána hazamenni, és decemberben, vagy januárban kezdeni valami hasonló melót egy síterepen április végéig, és utána végleg hazacuccolni. Vagy esetleg jövőre ide vissza. Tudnám élvezni. Fura hogy itt is mennyire felpörgött a meló, de mégis a környezet miatt olyan nyugtató az egész. Tetszik. És tökjó hogy falu. Ha ezt valaki akár még tavaly mondja nekem, hogy itt kötök ki és még vágyni is fogok rá, kiröhögöm :) De hát úgy látszik, 30 fölött már hülyül az ember :)))

az első

egy újabb blog. de van értelme? fogja valaki olvasni rajtam kívül? Végülis nem érdekel, megosztom pár emberrel, lehet kommentelni, de tulajdonképp ha csak magamnak írom az sem baj, majd az unokák (már ha lesznek remélhetőleg) is olvasgathatják, merre járt a nagyi, és mennyire vagány csaj volt :)

na de a lényeg. Meló megvan, repjegy pipa, már csak utazni kell. Ja és fel is mondtam hétfőn. Június 20-ától társadalmon kívüli leszek, hogy meddig az még rejtély. De idehaza egy ideig nem fizetek adót az tuti :)

Más: Bár ez szervesen nem ide kapcsolódik, de azért leírom. P szülinapján túlvagyunk, a meglepi buli jól sült el, ő is sírt, én is sírtam (a fene ezt az emocionális énemet, meg a fene a pasikba, akik az elmúlt 10 évben azon dolgoztak, hogy ilyen legyek :)
És P már azon agyal, hogyan überelje. Nem várom el, meg tulajdonképp nem is szeretek középpontban lenni, szóval nem fogok megsértődni, ha úgy húzok el, hogy nem lesz semmi. Bár bakker azért titkon vágyom arra, hogy egyszer én is kapjak egy meglepipartit (ajjaj nők :) :) De hálisten én nagyon messze leszek június 10-én, és majd Á segít túlélni azt a napot némi szicíliai mandulabor kíséretében :)

kidőltem. jóéjt.